Nem akartuk fejlett országok még fejlettebb településeivel párhuzamba vonni a húsz évvel ezelőtt még kommunista diktatúra alatt állt városunkat, egyszerűen csak arra tettünk kísérletet, hogy a kelet-európai életszínvonal és elvárások tekintetében megvizsgáljuk, mennyire élhető municípium a miénk?
Anélkül, hogy Szatmárnémetit hasonlítgatni kezdenénk bármelyik másik településsel, egyszerű itt-élők szemszögéből vizsgálva megkíséreltük kielemezni, mennyire élhető a mi városunk. Az élhetőség alappilléreként kimagasló hangsúlyt kapnak a különböző ágazatok fejlettségi szintjei. Ahhoz, hogy egy településről elmondhassuk: élhető város, megfelelő közbiztonsága, infrastruktúrája, gazdasága, elegendő zöldövezete, tiszta levegője, színvonalas egészségügyi szolgáltatásai, megfelelő szociális hálója, megfelelő oktatási intézményei, és minimális munkanélküliségi rátája kell legyen. Mindezek megteremtéséhez pedig egyetlen dolog szükséges, ami nem más, mint a pénz.
Amiben jók vagyunk:
-Multikulturalitás: Szatmárnémetinek az egyik legvonzóbb tulajdonsága a multikulturalitása és az ebből adódó változatossága. A románok, magyarok és svábok által lakott településen mindhárom nemzet mondhatni békésen megfér egymás mellett. Mégha vannak is kisebb „mozgolódások" - főként a politikai pártok között - a hétköznapian vett diszkrimináció mégsem jellemző. A város multikulturalitása lehetővé teszi, hogy a magunk tradíciói mellett másokét is megismerjük. Lehetőségünk minderre pedig számtalanszor van, hiszen kulturális programok szervezésében nyilvánvaló, hogy élen járunk.
-Közrend: Nem vagyunk a bűnözés fellegvára, egy több mint százezer lélekszámú városban akár jelentősebb is lehetne a rablások és gyilkosságok száma. A négy éve aktiváló Közösségi Rendőrség rendszeresen büntet a közrend megzavarásáért, rongálásért és a város tisztasága ellen elkövetett vétségek miatt. A város nem sajnálja erre a pénzt: évente több mint 5 millió lejt fordít az intézmény fenntartására. A közbiztonság színvonalát tovább növelhetjük majd, ha támogatást nyer az az uniós pályázatunk, amellyel térfigyelő-kamerákat szeretnénk vásárolni és egy ellenőrző állomást létrehozni.
-Zöldövezet: Majdnem annyi van belőle, mint amennyit a törvény előír. Uniós követelés szerint az egy főre jutó zöldterület nem lehet kevesebb 26 négyzetméternél. Nem drasztikus nálunk a helyzet hiszen lakosonként több mint 23 négyzetméter zöldterülettel rendelkezünk. Vannak szépen rendben tartott parkjaink, amelyek nemcsak látványukban kellemesek, hanem a melegebb időkben nyugodt sétákhoz, beszélgetésekhez is kiválóan alkalmasak.
-Környezetvédelem, levegőminőség: A Szatmár Megyei Környezetvédelmi Ügynökség rendszeresen nyomon követi a levegőminőségét: a méréseik pedig többnyire megnyugtató eredményekkel zárulnak. Az autósforgalom miatt a levegő káros anyag tartalma mindenhol az egészségügyi határértéken alul helyezkedik el, a zajszintmérés során általában csak a központi körforgalomnál mérnek annyi decibelt, amely minimálisan meghaladja a megengedett paramétereket. Az is a pozitívumok között emlegethető, hogy az egykori Közfürdő épületében ma már egy környezetvédelmi nevelési központ működik, illetve egy levegőminőség-mérő állomás. Mint tudjuk a jövő élhető városának egyik alaptulajdonsága az autómentes környezet. Ennél a kategóriánál csupán csak azért nem térünk ki ennek részletesebb taglalására, a kerékpárutak és kerékpárosok hiányára mert mindez még messze áll nem csak a miénk, hanem az egész kelet-európai életszínvonaltól, ez a cikk pedig mint említettük nem messzemenő vágyakra és százéven belül sem megvalósítható fejlettségi szintekre alapszik, hanem igyekszik megmaradni az itteni valóságnál.
Amiben van még mit fejlődnünk:
-Egészségügy: Nem csak a helyi, hanem többnyire az ország teljes egészségügyi rendszere jócskán le van maradva az elvárt nívóktól. Bár nálunk is egyre több vizsgálatot el lehet végeztetni ,a komplikáltabbakért mégis egyetemi központokba kell utaznunk. A szomorú nem is ez, hanem inkább az, hogy még akkor is elutazunk más városokba, ha a betegségünkre itthon is lenne megfelelő kezelés: a helyi egészségügybe vetett bizalmunk úgy tűnik régen odaveszett.
-Gazdaság: A külföldi befektetők szempontjából tökéletes földrajzi koordinátáink vannak. Hármashatár fekvésünk sokaknak vonzó is, ám az ebben rejlő lehetőségeket jobban is ki lehetne használni, persze ha jobban ki lehetne használni a helyi reptér szolgáltatásait. Mentségünkre szóljon, hogy a recesszió idején nem csak nekünk, hanem másnak sem voltak irigyelhető gazdasági mutatói. Szatmárnémetiben az utóbbi egy évben rengeteg külföldi vállalkozó fújt visszavonulót: addig, amíg kitisztul az égbolt a világgazdaság ágazata fölött. Egyelőre buktuk a plázákat, a mélygarázs projektjét és integethettünk az Ipari Parkból eltávozott befektetőknek is.
-Infrastruktúra: Szatmárnémeti országos viszonylatban az elsők között zárt az ISPA programot, amely a csatornahálózat cseréje által és az európai uniós normáknak megfelelő szennyvíz-tisztítótelep létrehozásával a tisztább és egészségesebb csapvíz előállítását tette lehetővé. A közvilágítás terén hiányosságaink vannak, a hálózatot bővíteni kellene, tulajdonképpen a szándék is megvan rá, ám mindennek a megvalósítása még évekbe telik. Az infrastruktúra területén a városi utak minősége okozza egyértelműen a legtöbb bosszúságot.
A kisgyerekeknek számtalan játszótér kínál játszási lehetőséget
-Szórakozási lehetőségek: Elsősorban nem az éjszakai szórakozásra gondolunk, hiszen arra számtalan vendéglátóegység kínál lehetőséget, hanem a szabadtéri kikapcsolódási lehetőségekre. Van egy rendben tartott Kossuth kertünk, ahol rendszerint szerveznek ilyen olyan programokat, vannak játszótereink, különböző sportolásra alkalmas pályáink (kosárlabda, vívás, foci, tenisz) és még egy fitneszparkunk is. Akik szeretik az aktív kikapcsolódást találnak maguknak elfoglaltságot, azonban azok, akik a lustább kikapcsolódás kedvelői meghalhatnak az unalomtól. Akik a tartalmas szórakozást szeretik, azoknak ott a színház és a filharmónia, ahol színvonalas előadásokat követhetünk nyomon - ez rendben van. Viszont egyelőre nincs egy városi strandunk és egy uszodánk sem, illetve mozizni is más városba kell utazni. Ezekért jár ebben a kategóriában a legnagyobb fekete pont.
Hogy mitől is lesz egy város megfelelő otthon számunkra, az valóban sok tényező együttes meglététől függ. Mindezek együtt gondoskodnak arról, hogy egy-egy településen jó legyen a közhangulat, hogy az ott élők ne érezzék fojtogatva magukat. Az első perctől kezdve mindent elárul magáról az a város, ahol mosolyogni tudnak az emberek.